Csoportos kiállítás – Hotel Bellevue, Lošinj szigeten

A Patrizio Contemporary (Padova) és Galerija Libar (Zágráb) közös rendezésében nyílt csoportos kiállításra hívtak meg kiállítónak. Így két kép került ki, az elsősorban Josiph Konta köré szervezett kiállítára.

Utazás autóval

A GPS-be beírtuk a Sukoró-Losinj sziget útvonalat, és elindultunk szeptember 27-én. A gyerekek meglepően jól bírták a 7 órás utat, amit oda-és visszafelé is, szinte megállás nélkül levezettünk.

losinj kiállítás művészet

Indulás előtt Losinj szigetről gyorsan elolvastunk pár információt. Az első legfontosabb dolog számomra az volt, hogyan jutunk el egy szigetre kocsival.

Nos, az út röviden: Fiuméből hídon át jutunk Krk szigetre. A híd használatáért fizetni kell, mint hajdan a Lánchídért. Nekem legalábbis rögtön ez ugrott be. Krk szigeten átrobogva komppal jutunk Meragba, ami már Cres sziget keleti oldalán helyezkedik el. Innét elképesztő kanyargós, hosszú és rossz út következik, aminek leküzdése számunkra órákat vett igénybe. A helyiek viszont valami elképesztő sebességgel közlekednek ezen a vidéken.

Cres sziget egy számomra (és német agyamnak) értelmezhetetlen egysávos hídba torkollott. Az még nem is lenne baj, hogy egysávos, de egy kanyarba, amiről a híd egyszerűen nem látszik, kitettek egy elsőbbség adás kötelező táblát. Ha megállok a táblánál és a földre festett vonal előtt, nem látom, hogy jönnek-e szembe autók, azaz kell-e elsőbbséget adnom. Ha “kidugom” a kocsi orrát és befordulok, már a hídon vagyok, és ekkor ugyan már látom a másik oldalon éppen a hídra felhajtani készülő autókat, de így nem adtam elsőbbséget nekik, és ők kénytelenek megállni, tehát szabálytalankodok, ami nem állt szándékomban. Ez tipikus balkáni helyzet, amit idehaza is számtalanszor tapasztalok. Tipikus példája, amikor a néni azt mondja az akármilyen hivatalban vagy kórházban, hogy “menjen fel az 2. elemeltre és kopogjon be a 203-as szobába”, majd mikor a 203-as ajtó elé érek, azon egy táblát találok “kérem ne kopogjon” felirattal. Ezeket a helyzeteket egyszerűen nem tudom értelmezni. Mindegy, a hídon átrobogtunk, és megérkeztünk Losinj szigetre. Egy hosszú keskeny sziget ez, aminek a déli végében található Mali Losinj és Veli Losinj városa.

Kiállítás a Bellevue Hotelben

A kiállítás fantasztikus élmény volt. A környezetre nem lehet panasz, a Bellevue Hotel 5 csillagos szálloda és ennek megfelelően minden anyag, burkolat, bútor kivételes minőségű. Bár az összeválogatott bútorok mindegyike nagynevű designerek alkotása, hiányoltuk a válogatás koncepcióját, illetve a koncepció nélküliséget kifogásoltuk. De nem is ezért jöttünk.

Nekem külön csoda volt látni Giorgio de Chirico A zene múzsája című alkotását. Főleg az volt nagy élmény, hogy pár lépésnyire tőle láthatom a saját festményemet. Ahogy fent írtam a kiállítás Josip Konta horvát szobrász köré épült. Ő – bevallom – számomra ismeretlen volt eddig, ezért öröm volt megismerni a munkáit, és öröm volt megismerni a fiát, Ivan Kontát is.

A megnyitót, mint általában mindent, lekéstük. Öt gyerekkel nehéz pontosan érkezni bárhova is. Így az este nem is maradtunk sokáig a forgatagban, röviden beszélgettem Ivan Kontával, megbeszéltünk másnapra egy találkozót, és az este hátralévő részében kimentünk a gyerekekkel sétálni a városba. Másnap délben, amikor már elült a zaj, visszamentünk és ekkor tudtunk hoszabban beszélgetni Ivan Kontával és Goran Margeta galeristával. Két órás kellemes ismerkedés, beszélgetés és fotózkodás volt, aztán kiültünk a szálloda elé egy kávézó/söröző teraszára a tengerpartra. Én elővettem a laptomomat és a helyi söröket megkóstolva dolgoztam egy keveset, míg a család többi tagja kipróbálta a még az utószezonban is fürdésre alkalmas vizet.

Sokmindent kimaradt – amit te ne hagyj ki

Losinj fantasztikus hely. Mali Losinjban rengeteg a szépen felújíitott ház és villa, a kikötőkben jachtok, az utcákon kávézók, éttermek, és a nyugati parton – ez már Cikat – luxus szállodák sorakoznak. Itt található a Bellevue hotel is. Cikat partján 30 km hosszan kibetonozott gyalogút található, ami végig kanyarog a tengerparton. Ennek felfedezését, rövid tartózkodásunk miatt kihagytuk, az első strandnál megálltunk.

Kihagytuk a tengerparti sétát és a delfineket is. Veli losinjban delfin-kutatóállomás található, ami szintén jó célpont lehet. Míg engem a tengerpart felfedezése vagy a delfinek megfigyelése kevésbé vonz mint a Csillát, azonban volt még egy dolog ami kimardat, amit pedig mindenképpen látni akartam. Ez pedig Apoxiomenosz múzeuma. Apoxiomenosz egy ógörög sportoló volt, akinek a 190cm-es bronz szobra fantasztikus látnivaló. A szobrot egy belga hobbi búvár találta meg Mali Losinj partjainál. 7 éves restaurálási folyamat végén a szigeten külön múzeumot nyitottak a felbecsülhetetlen értékű szobornak. A vizsgálatok szerint az első század elején eshetett a tengerbe. Feltételezések szerint a hajó, ami a szobrot szállította megsérülhetett egy viharban, és ahhoz, hogy a legénység visszajusson a partra, kidobták a rakományt.

Az eredeti Apoxiomenosz szobor az ie. negyedik században született, majd 8 másolatot készítettek még az ie. első században az eredeti szoborról. A Losinjban kiállított ezeknek a másolatoknak az egyike. De ez a legjelentősebb a ránk maradt szobrok közül, mivel amellett, hogy ez a maradt fent a legjobb állapotban, ennek a szobornak a kidolgozása felülmúlja a többi másolatét.

Sokminden azért belefért

Időnk nagyon kevés volt, és hiába érzek mély tiszteletet a múlt összes nagy művésze iránt, itt most én állítok ki. Na, és persze a gyerekekkel minden tevékenység ötszörös hosszúságúra nyúlik, így a felhasználható időmennyiség is ötszörösére csökken, vagyis delfinekre és múlt nagy művészeire nincs idő, van azonban idő tengerparti játszótérre, fagyira, reggelire egy étterem teraszán a jachtok mellett, monarchiai hangulatra.

család, festmény, olajfestmény, kiállítás, képzőművészet

A kiállításról már fent írtam, most a kiállítói térről és a bennem szunnyadó konzervativizmus felfedézésről fogok beszélni röviden. A kiállító tér ugyanis egy folyosó volt, aminek az egyik vége a sziget felöli bejárat volt a recepciós pulttal, a másik vége pedig a tengerre nyílott. Fantasztikus látvány, de akadt ezzel egy apró probléma. Ez egy szálloda és nem egy galéria. Ennek tudatában ugyan, de mégis bújkált bennem a rossz érzés amikor megláttam néhány képet a földön, a falnak támasztva. A felfüggesztési lehetőségek hiánya és a sok kép miatt választották ezt az amúgy trendi megoldást, ám a hanyagul a földre állított képek látványa valahogy mindig rossz érzéssel tölt el, mindegy mekkora luxus veszi körbe a képeket. Ebben a kérdésben konzervatív vagyok: a képnek a falon a helye.

A mandarinfa a kertben

A szállásunk egy csodálatos helyen volt, a kertben mandarinfa a teraszról kilátás a tengerre. A Fioretta apartman tulajdonosa Tatjana kivételesen kedves és figyelmes házigazda. Minden nap kávéval és frissen szedett mandarinnal várt minket. Ha Losinj szigetére mész, csak ajánlani tudom őt.

Esti hangulat a szigeten

 

Leave a Comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Select your currency
HUF Magyar forint